A gastrooesophagealis reflux kezelésének egyik módja a gyomortartalom savasságának csökkentése, hogy ne károsítsa a nyelőcsövet. Tehát, ha a reflux kevesebb savtartalmú, kevesebbet fog égni és kevesebb tünetet okoz.
Az alkalmazható gyógyszerek antacidok, a savtermelés gátlói, a gyomor védelmezői és a gyomor kiürülésének gyorsítói.
1. Antacidok
A gyomorban lévő sósav semlegesítésére a leggyakrabban alkalmazott savkötők az alumínium-hidroxid, a magnézium-hidroxid és a nátrium-hidrogén-karbonát. Ezek a gyógymódok olyan bázisok, amelyek savakkal reagálnak, mérgező képességüket csökkentve, vízhez és sóhoz vezetnek.
Az antacidokat nem használják olyan gyakran, mert nem annyira hatékonyak, és mivel fennáll a visszapattanó hatás lehetősége, vagyis az ember azonnal javul, de akkor ez súlyosbodhat.
Ezeknek a gyógyszereknek a leggyakoribb mellékhatása a székrekedés, amelyet alumínium sók okoznak, vagy hasmenés, amelyet magnéziumot tartalmazó antacidok okoznak, mivel ozmotikus hatást váltanak ki a belekben. Ezen mellékhatások minimalizálása érdekében a leggyakrabban alkalmazott antacidok a magnézium-hidroxid és az alumínium kombinációi.
2. A savtermelés gátlói
A savas termelés gátlói a gyomor-nyelőcső refluxjának kezelésében leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek, amelyek kétféleképpen gátolhatják ezt a termelést:
Protonpumpa-gátlók
Ezek a fő gyógymódok a gyomorsav fokozott szekréciójával kapcsolatos betegségek kezelésében. Leggyakrabban az omeprazolt, a pantoprazolt, az ezomeprazolt és a rabeprazolt használják, amelyek zavarják a protonpumpa működését, és gátolják a sósav termelését a gyomorban.
Ezen gyógyszerek alkalmazásakor a leggyakoribb káros hatások a fejfájás, hasmenés, kiütések, hasi fájdalom, puffadás, hányinger és székrekedés.
Hisztamin H2 receptor antagonisták
Ezek a gyógyszerek gátolják a hisztamin és a gasztrin által kiváltott savszekréciót, és a leggyakrabban alkalmazott cimetidin, nizatidin és famotidin.
Ezen gyógyszerek alkalmazása által okozott leggyakoribb káros hatások a hasmenés, fejfájás, álmosság, fáradtság, izomfájdalom és székrekedés
3. A gyomor kiürülésének gyorsítói
Amikor a gyomor nagyon tele van, nagyobb valószínűséggel jelentkezik a gastrooesophagealis reflux. Tehát ennek elkerülése érdekében a gyomor-bélmozgást stimulálhatjuk prokinetikus gyógymódokkal, például metoklopramiddal, domperidonnal vagy ciszapriddal, amelyek segítenek a gyomor kiürülésében, csökkentve ezzel az élelmiszer gyomorban maradásának idejét, megakadályozva a refluxot.
A metoklopramid alkalmazásakor előforduló leggyakoribb mellékhatások az aluszékonyság, a gyengeség érzése, izgatottság, alacsony vérnyomás és hasmenés. Ezenkívül, bár ritkán, a gasztrointesztinális rendellenességek előfordulhatnak a domperidon és a ciszaprid alkalmazásakor.
4. Gyomorvédők
A gyomorvédõket a gyomor-nyelőcsõ refluxjának kezelésére is lehet használni, amelyek megvédik a nyelőcsövet, megakadályozva az égést, amikor a gyomor tartalma átjut a nyelőcsőbe.
Általában a szervezetnek van egy olyan mechanizmusa, amelyben nyálkát termel, amely megvédi a gyomornyálkahártyát, megakadályozva a sav támadását, de egyes kóros állapotokban és egyes gyógyszerek alkalmazásával ennek a nyálkának a termelése csökkenhet és agressziót adhat a nyálkás. A nyálkahártya pótlására használható gyomorvédők a szukralfát- és bizmut-sók, amelyek fokozzák a gyomor védekező mechanizmusait, és védőgátat képeznek a gyomorban és a nyelőcsőben.
A bizmut-sók által okozott leggyakoribb káros hatások a széklet sötétedése, szédülés, fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés és pszichotikus rendellenességek.
A szukralfát általában jól tolerálható, és fő káros hatása a székrekedés. Ugyanakkor szájszárazságot, hányingert, hányást, fejfájást és bőrkiütéseket is okozhat.
Vannak olyan házi gyógymódok is, amelyek hozzájárulhatnak a sikeres kezeléshez. Tudja meg, melyiket használják a legjobban.