A dysautonomia vagy az autonóm diszfunkció olyan orvosi kifejezés, amely a test különböző funkcióit károsító állapot leírására szolgál, mivel az autonóm idegrendszerben változásokat okoz. Ez a rendszer az agyból és az idegekből áll, és felelős a test olyan akaratlan mozgásáért, mint a szívverés, a légzésszabályozás, a veseműködés és a pupilla dilatációja.
A dysautonomia tünetei nem mindig láthatók, azonban olyan jelek jelenhetnek meg, mint szédülés, ájulás, légszomj, túlzott fáradtság, állni képtelenség, látási problémák, vertigo és akár memóriavesztés is. Így, mivel ezek a tünetek más helyzetekben közösek, összetéveszthetők más betegségekkel.
Ennek a változásnak nincs konkrét oka, de bekövetkezhet olyan betegségek következményei miatt, mint a cukorbetegség, a fibromyalgia, az amiloidózis, a porfíria, a trauma és a központi idegrendszer sérülései. A dysautonomia diagnózisát egy neurológus vagy kardiológus által elvégzett klinikai vizsgálat és genetikai tesztek segítségével állapítják meg, mivel nincs gyógymód, de a tünetek enyhítésére terápiákat és gyógyszereket lehet végezni.
Fő tünetek
A dysautonomia tünetei a típustól függően eltérőek lehetnek, személyenként változhatnak és nem mindig figyelhetők meg. Mivel azonban ez a betegség megváltoztatja az idegrendszert, olyan jelek megjelenéséhez vezethet, mint:
- Szédülés;
- Ájulás;
- Hirtelen légszomj;
- Izomgyengeség;
- Képtelenség állni;
- Hányinger és hányás;
- Látásproblémák;
- Emlékezet kiesés;
- Hirtelen hangulatváltozások;
- Fényérzékenység;
- Szívdobogás;
- A fizikai gyakorlatok végrehajtásának nehézségei;
- Túlzott remegés.
A dysautonomia egyes jeleit csak speciális eszközökkel vagy tesztekkel lehet azonosítani, amelyek lehetnek nyomásesés, pulzusnövekedés vagy -csökkenés, vérnyomásesés, a testhőmérséklet fenntartásának problémái és a vércukorszint csökkenése.
Ennek az állapotnak a diagnosztizálását neurológus vagy kardiológus teheti meg ezen tünetek elemzésével és kiegészítő tesztek, például genetikai tesztek segítségével, amelyek a test génjeiben bekövetkező változások azonosítására szolgálnak.
Lehetséges okok
A dissautonomia bármilyen korú, nemű vagy fajú embernél megjelenhet, de egyes típusok gyakoribbak lehetnek nőknél, például a posturalis ortosztatikus tachycardia szindróma. Ennek a változásnak az okai nincsenek pontosan meghatározva, de más betegségek, például cukorbetegség, amyloidosis, fibromyalgia, myeloma multiplex, porphyria, trauma és a központi idegrendszer sérülései következményeként merülhetnek fel.
Egyes helyzetek dysautonomia megjelenéséhez is vezethetnek, például túlzott alkoholfogyasztás és bizonyos gyógyszerek, például antidepresszánsok, vérnyomáscsökkentők, antipszichotikumok vagy daganatellenes gyógyszerek, de ezek az esetek ritkábbak. További egyéb betegségek, amelyeket az alkoholos italok túlzott használata okozhat.
Melyek a típusok
A dysautonomia olyan állapot, amely változásokat okoz az autonóm idegrendszerben, és különböző módon jelenhet meg, a fő típusok:
- Poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma: olyan tünetek megjelenésén alapul, mint szédülés, fokozott pulzus, intenzív légszomj és mellkasi fájdalom, főleg fiatalabb, 40 év alatti nőket érint;
- Neurokardiogén szinkóp: ez a leggyakoribb típus, állandó ájulás megjelenéséhez vezet;
- Családi dysautonomia: nagyon ritka, csak az askenázi zsidóktól leszármazott embereknél jelenik meg;
- Többszörös rendszer atrófia: a legsúlyosabb típusból áll, amelyben a tünetek hasonlóak a Parkinson-kórhoz és idővel súlyosbodnak;
- Autonóm diszreflexia: főleg gerincvelői sérüléssel küzdő embereket érint.
A dysautonomia másik típusa az autonóm diabéteszes neuropathia, amely a cukorbetegség által okozott változások miatt következik be, és befolyásolja a szívet irányító idegeket, ami a testhőmérséklet, a vércukorszint, a vérnyomás és a hólyag működésének szabályozásával kapcsolatos problémák kialakulásához vezet. és merevedési zavarokat is okozhat. Tudja meg, hogyan kezelik az autonóm neuropathiát.
Hogyan történik a kezelés
A dysautonomia súlyos betegség, és nincs gyógyírja, ezért a kezelés támogató intézkedéseken alapul, valamint a test mozgásának erősítésére szolgáló fizioterápiás foglalkozásokon keresztül elvégezhető tünetek enyhítésére, logopédiai tevékenységekre, ha az illető nehezen nyeli és terápiát folytat pszichológussal, hogy segítsen a személynek kezelni ezt a feltételt.
Bizonyos esetekben, mivel a dysautonomia egyensúlyvesztést és vérnyomásesést okoz, az orvos javasolhatja, hogy a személy naponta több mint 2 liter vizet igyon, fogyasszon magas sótartalmú étrendet, és használjon olyan gyógyszereket, mint a fludrokortizon.