A bélrák kezelése a betegség stádiumától és súlyosságától, a tumor lokalizációjától, méretétől és jellemzőitől függően történik, és műtét, kemoterápia, sugárterápia vagy immunterápia jelezhető.
A bélrák gyógyítható, ha a diagnózist a betegség korai szakaszában állapítják meg, és a kezelést röviddel ezután kezdik meg, mivel könnyebb elkerülni az áttéteket és ellenőrizni a daganat fejlődését. Ha azonban a rákot későbbi szakaszokban azonosítják, akkor is nehezebb gyógyulást elérni, még akkor is, ha a kezelést orvosi tanács szerint végzik.
1. Műtét
A műtét általában a választott bélrák kezelése, és általában magában foglalja a bél érintett részének és az egészséges bél kis részének eltávolítását annak biztosítására, hogy ne legyenek rákos sejtek a helyükön.
Amikor a diagnózist a korai szakaszban állapítják meg, a műtétet csak a bél egy kis részének eltávolításával lehet elvégezni, azonban a diagnózis előrehaladottabb szakaszában történő elvégzése esetén a daganat méretének csökkentése érdekében szükség lehet kemoterápiára vagy sugárterápiára. és lehetséges a műtét elvégzése. Nézze meg, hogyan történik a bélrák műtétje.
A bélrákos műtét utáni gyógyulás időbe telik, és a posztoperatív időszakban az ember fájdalmat, fáradtságot, gyengeséget, székrekedést vagy hasmenést és vért tapasztalhat a székletben, ezért fontos tájékoztatni az orvost, ha ezek a tünetek tartósak.
A műtét után az orvos fájdalomcsillapítók vagy gyulladáscsökkentők alkalmazását javasolhatja a gyógyulás elősegítésére és a műtét után felmerülő tünetek enyhítésére az antibiotikumok mellett a fertőzések megelőzése érdekében. Ezenkívül a rák mértékétől és súlyosságától függően az orvos kemoterápiát vagy sugárterápiát javasolhat.
2. Sugárterápia
A műtét előtt javasolt a sugárterápia a daganat méretének csökkentésére. Ezenkívül a tünetek kezelése és a daganat kialakulásának megakadályozása érdekében is jelezhető. Így a sugárterápia különböző módon alkalmazható:
- Külső: a sugárzás egy gépből származik, ami azt jelenti, hogy a betegnek kórházba kell mennie, hogy kezelje magát, az indikáció szerint heti néhány napra.
- Belső: a sugárzás a daganat mellett elhelyezett radioaktív anyagot tartalmazó implantátumból származik, és a típustól függően a betegnek néhány napig kórházban kell maradnia kezelésre.
A sugárterápia mellékhatásai általában kevésbé agresszívek, mint a kemoterápia, de magukban foglalják a bőrirritációt a kezelt területen, émelygést, fáradtságot és irritációt a végbélben és a hólyagban. Ezek a hatások a kezelés végén általában enyhülnek, de a végbél és a hólyag irritációja hónapokig fennmaradhat.
3. Kemoterápia
A sugárkezeléshez hasonlóan a kemoterápiát is lehet használni a műtét előtt a daganat méretének csökkentése érdekében, vagy a tünetek és a daganat fejlődésének ellenőrzésére, azonban ez a terápia a műtét után is elvégezhető a sejtek eltávolítása érdekében rákkeltő anyagok, amelyeket nem sikerült teljesen megszüntetni.
Így a bélrákban alkalmazott kemoterápia fő típusai a következők lehetnek:
- Adjuváns: műtét után hajtják végre, hogy elpusztítsák a rákos sejteket, amelyeket a műtét során nem távolítottak el;
- Neoadjuváns: műtét előtt használják a daganat csökkentésére és eltávolításának megkönnyítésére;
- Előrehaladott rák esetén: a daganat méretének csökkentésére és az áttétek okozta tünetek enyhítésére használják.
A kemoterápiában alkalmazott gyógyszerek néhány példája a kapecitabin, az 5-FU és az irinotekán, amelyek injekció formájában vagy tabletta formájában adhatók be. A kemoterápia fő mellékhatásai lehetnek hajhullás, hányás, étvágytalanság és visszatérő hasmenés.
4. Immunterápia
Az immunterápia bizonyos antitesteket használ, amelyeket a szervezetbe fecskendeznek a rákos sejtek azonosítására és megtámadására, megakadályozva a daganat növekedését és az áttétek esélyét. Ezek a gyógyszerek nem befolyásolják a normális sejteket, így csökkentik a mellékhatásokat. Az immunterápiában a leggyakrabban használt gyógyszerek a bevacizumab, a cetuximab vagy a panitumumab.
A bélrák kezelésében az immunterápia mellékhatásai lehetnek kiütés, hasfájás, hasmenés, vérzés, fényérzékenység vagy légzési problémák.