A vérzéscsillapítás az erek belsejében zajló folyamatok sorozatának felel meg, amelyek célja a vér folyadékának megőrzése, vérrögképződés vagy vérzés nélkül.
Didaktikailag a vérzéscsillapítás három szakaszban történik, amelyek gyorsan és összehangoltan történnek, és főként a vérlemezkékre és a koagulációért és a fibrinolízisért felelős fehérjékről szól.
Hogyan történik a vérzéscsillapítás
A vérzéscsillapítás didaktikusan három szakaszban történik, amelyek függenek és egyidejűleg fordulnak elő.
1. Elsődleges vérzéscsillapítás
A vérzéscsillapítás akkor kezdődik, amikor az erek megsérülnek. A sérülésre reagálva a sérült ér érszűkülete lép fel a helyi véráramlás csökkentése és ezáltal a vérzés vagy trombózis megelőzése érdekében.
Ugyanakkor a vérlemezkék aktiválódnak és von Willebrand-faktor segítségével tapadnak az ér endotheliumához. Ezután a vérlemezkék megváltoztatják az alakjukat, így felszabadíthatják tartalmukat a plazmában, amelynek az a funkciója, hogy több vérlemezkét toborozzon az elváltozás helyére, és elkezdjenek egymáshoz tapadni, kialakítva az elsődleges vérlemezke dugót, amelynek átmeneti hatása van.
Tudjon meg többet a vérlemezkékről és azok funkcióiról.
2. Másodlagos vérzéscsillapítás
Az elsődleges vérzéscsillapítással egyidejűleg aktiválódik a koagulációs kaszkád, ami aktiválja az alvadásért felelős fehérjéket. Az alvadási kaszkád eredményeként fibrin képződik, amelynek feladata az elsődleges vérlemezke-dugó megerősítése, stabilabbá tétele.
A koagulációs faktorok olyan fehérjék, amelyek inaktív formájában keringenek a vérben, de a szervezet szükségleteinek megfelelően aktiválódnak, és végső céljuk a fibrinogén fibrinné való átalakulása, ami elengedhetetlen a vér stagnálási folyamatához.
3. Fibrinolízis
A fibrinolízis a vérzéscsillapítás harmadik szakasza, és abból áll, hogy fokozatosan elpusztítják a vérzéscsillapítót a normális véráramlás helyreállítása érdekében. Ezt a folyamatot a plazmin közvetíti, amely egy plazminogénből származó fehérje, és amelynek feladata a fibrin lebontása.
Hogyan lehet azonosítani a hemosztázis változását
A hemosztázis változása specifikus vérvizsgálatokkal detektálható, például:
- Vérzési idő (TS): Ez a teszt a vérzéscsillapítás idejének ellenőrzését foglalja magában, és például a fül egy kis lyukán keresztül elvégezhető. A vérzési idő eredménye lehetővé teszi az elsődleges vérzéscsillapítás felmérését, vagyis a vérlemezkék megfelelő működését. Annak ellenére, hogy széles körben használják ezt a vizsgálatot, ez a technika kényelmetlenséget okozhat, különösen a gyermekeknél, mivel kis lyukat kell készíteni a fülben, és alacsony korrelációban áll a személy vérzési hajlamával;
- Trombocytaaggregációs teszt: Ezzel a próbával ellenőrizni lehet a thrombocytaaggregációs képességet, amely hasznos lehet az elsődleges hemosztázis értékelésének módjaként is. A személy vérlemezkéi különféle, koagulációt kiváltó anyagoknak vannak kitéve, és az eredmény megfigyelhető egy olyan eszközben, amely a vérlemezke aggregáció mértékét méri;
- Protrombin idő (PT): Ez a teszt értékeli a vér koagulációs képességét azáltal, hogy stimulálja a koagulációs kaszkád egyik útját, az extrinsic utat. Így ellenőrzi, mennyi ideig tart a vér a másodlagos hemosztatikus puffer előállításához. Értse meg, mi a protrombin idő vizsga és hogyan történik;
- Részleges aktivált tromboplasztin idő (APTT): Ez a teszt a másodlagos vérzéscsillapítást is értékeli, azonban ellenőrzi a koagulációs kaszkád belső útjában jelenlévő koagulációs faktorok működését;
- A fibrinogén adagolása: Ezt a vizsgálatot azzal a céllal végzik, hogy ellenőrizzék, van-e elegendő mennyiségű fibrinogén a fibrin előállításához.
Ezen vizsgálatok mellett az orvos másokat is javasolhat, például az alvadási faktorok mérését, hogy meg lehessen tudni, van-e olyan alvadási faktorban hiányosság, amely zavarhatja a hemosztázis folyamatát.