Az autoimmun encephalitis olyan agyi gyulladás, amely akkor jelentkezik, amikor az immunrendszer magukat az agysejteket támadja meg, károsítva működésüket, és olyan tüneteket okozva, mint például a test bizsergése, vizuális változások, görcsrohamok vagy izgatottság, amelyek következményeket okozhatnak vagy nem.
Ez a betegség ritka, és minden korosztályt érinthet. Különböző típusú autoimmun encephalitis létezik, mivel azok a sejteket megtámadó antitest típusától és az érintett agy területétől függenek, néhány fő példa az anti-NMDA encephalitis, az akut disszeminált encephalitis vagy a limbikus encephalitis, amelyek például neoplazma miatt, fertőzések után vagy egyértelmű ok nélkül jelentkezhetnek.
Bár az autoimmun encephalopathiának nincs specifikus gyógymódja, egyes gyógyszerek - például görcsoldók, kortikoszteroidok vagy immunszuppresszánsok - alkalmazásával kezelhetők, amelyek enyhítik a tüneteket, csökkentik a gyulladásokat és segítenek helyreállítani az agy összes működőképességét.
Fő tünetek
Mivel az autoimmun encephalitis befolyásolja az agy működését, a tünetek az érintett régiótól függően változnak. A leggyakoribb jelek azonban a következők:
- Gyengeség vagy az érzékenység változásai a test különböző részein;
- Egyensúlyvesztés;
- Beszélési nehézség;
- Önkéntelen mozgások;
- Látásváltozások, például homályos látás;
- Megértési nehézségek és a memória megváltozása;
- Ízváltozások;
- Alvási nehézség és gyakori izgatottság;
- Változások a hangulatban vagy a személyiségben.
Ezen túlmenően, ha az idegsejtek közötti kommunikáció nagymértékben érintett, hallucinációkként, téveszmékként vagy paranoid gondolatokként is felmerülhetnek.
Így egyes autoimmun encephalitis esetek téves diagnosztizálására kerülhet sor, például skizofrénia típusú vagy bipoláris rendellenesség. Amikor ez megtörténik, a kezelést nem megfelelően végzik, és a tünetek idővel súlyosbodhatnak, vagy nem mutatnak jelentős javulás jeleit.
A diagnózis felállítása
A betegség helyes diagnosztizálása érdekében fontos konzultálni egy neurológussal, mivel a tünetek felmérése mellett más diagnosztikai vizsgálatok elvégzése is fontos, például cerebrospinalis folyadék elemzés, mágneses rezonancia képalkotás vagy elektroencefalogram az agyi elváltozások kimutatására, amelyek jelzik az autoimmun encephalitis létét.
Vérvizsgálatokat is lehet végezni annak megállapítására, hogy vannak-e olyan antitestek, amelyek ilyen típusú változásokat okozhatnak. A fő autoantitestek közül néhány az anti-NMDAR, az anti-VGKC vagy az anti-GlyR, például specifikus az encephalitis minden típusára.
Ezenkívül az autoimmun encephalitis kivizsgálásához az orvosnak ki kell zárnia az agygyulladás egyéb gyakoribb okait is, például vírusos vagy bakteriális fertőzéseket.
Hogyan történik a kezelés
Az autoimmun encephalitis kezelését a következő típusú kezelések egyikével vagy többel kezdik:
- Kortikoszteroidok , például prednizon vagy hidrokortizon alkalmazása az immunrendszer reakciójának csökkentésére;
- Immunszuppresszánsok , például Rituximab vagy Cyclophosphamide alkalmazása az immunrendszer hatásának hatékonyabb csökkentésére;
- Plazmaferezis a vér szűrésére és a felesleges antitestek eltávolítására, amelyek a betegséget okozzák;
- Immunglobulin injekciók , mivel ezek helyettesítik a káros ellenanyagok kötődését az agysejtekhez;
- Daganatok eltávolítása , amelyek az encephalitist okozó antitestek forrása lehetnek.
Szükség lehet gyógyszerekre az olyan tünetek csökkentésére is, mint például görcsoldók vagy szorongásoldók.
Ezenkívül fontos, hogy az autoimmun encephalitis által érintett személy rehabilitációban részesüljön, és szükség lehet fizikoterápiára, foglalkozási terápiára vagy pszichiátriai monitorozásra a tünetek csökkentése és az esetleges következmények csökkentése érdekében.
Mi okozhatja az agyvelőgyulladást
Az ilyen típusú encephalitis konkrét oka még nem ismert, és sok esetben egészséges embereknél jelentkezik. Úgy gondolják továbbá, hogy az autoantitestek bizonyos típusú baktériumok vagy vírusok által okozott fertőzés után keletkezhetnek, ami nem megfelelő antitestek termeléséhez vezethet.
Az autoimmun encephalitis azonban megjelenhet egy távoli daganat egyik megnyilvánulásaként is, például tüdő- vagy méhrákban, amelyet paraneoplasztikus szindrómának hívnak. Ezért autoimmun encephalitis jelenlétében meg kell vizsgálni a rák jelenlétét.