Mell ultrahang: mire való és hogyan lehet megérteni az eredményt

A mell ultrahangvizsgálatát általában a nőgyógyász vagy masztológus kéri, miután a mell tapintása során bármilyen csomót érzett, vagy ha a mammográfia nem meggyőző, különösen annak a nőnek, akinek nagy a melle, és mellrákos esetei vannak a családban.

Az ultrahangvizsgálat nem azonos a mammográfiával, és nem is helyettesítheti ezt a vizsgát, csupán egy olyan vizsga, amely képes kiegészíteni a mell értékelését. Bár ez a teszt azonosíthatja azokat a csomópontokat is, amelyek emlőrákra utalhatnak, a mammográfia a legalkalmasabb vizsgálat az emlőrákban gyanús nők esetében. 

Nézze meg az emlőrák jelenlétének felmérésére használható egyéb teszteket.

Mell ultrahang: mire való és hogyan lehet megérteni az eredményt

Mire való

A mell ultrahangja különösen a melldombok vagy ciszták jelenlétének vizsgálatára szolgál sűrű mellű és nagy mellrák kockázatú nőknél, például azoknál, akiknek anyja vagy nagyszülei vannak ebben a betegségben. Egyéb esetek, amikor mell ultrahang kérhető, a következők:

  • Mellfájdalom;
  • A mell traumája vagy gyulladásos folyamata;
  • Tapintható csomó és a jóindulatú csomópont figyelése;
  • A szilárd csomó megkülönböztetése a cisztás csomótól;
  • A jóindulatú és rosszindulatú csomók megkülönböztetése;
  • Szeróma vagy haematoma kimutatására;
  • Segíteni a mell vagy a csomó megfigyelésében biopszia során;
  • A mellimplantátumok állapotának ellenőrzése;
  • Ha a kemoterápia eredménye az onkológus által elvárt.

Ez a teszt azonban nem jobb megoldás olyan változások kivizsgálására, mint a mellben lévő mikrociszták, az 5 mm-nél kisebb sérülések, valamint az idősebb nőknél, akiknek petyhüdt kebelük van.

Hogyan történik a vizsga

A nőnek hordágyon kell feküdnie, blúz és melltartó nélkül, hogy az orvos gélt adjon át a mellén, majd a mell ultrahang készülékét érintkezésbe hozzák a bőrrel. Az orvos csúsztatja a készüléket a melleire, és figyeli a számítógép képernyőjén, és vannak olyan változások, amelyek olyan változásokat jelezhetnek, mint az emlőrák.

Az ultrahangvizsgálat nem kényelmetlen, és nem okoz fájdalmat, mint a mammográfia esetében, de ez egy olyan vizsga, amelynek vannak korlátai, és nem ez a legjobb választás az emlőrák korai diagnosztizálására, mert nem jó 5 mm-nél kisebb átmérőjű változásokat ellenőrizni. .

Lehetséges eredmények

A vizsga után az orvos jelentést készít a vizsga során látottakról, a Bi-RADS besorolás szerint:

  • 0. kategória:  Hiányos értékelés, újabb képvizsgálat szükséges a lehetséges változások észleléséhez.
  • 1. kategória:  Negatív eredmény, nem találtak változást, csak a nő életkorának megfelelő rutint kell követni.
  • 2. kategória:  Jóindulatú elváltozásokat találtak, például egyszerű cisztákat, intramammáris nyirokcsomókat, implantátumokat vagy műtét utáni változásokat. Általában ez a fajta változás szilárd jóindulatú csomókat jelent, amelyek 2 évig stabilak.
  • 3. kategória:  Valószínűleg jóindulatú változásokat találtak, amelyek megkövetelik az ismételt vizsgálatot 6 hónap múlva, majd 12, 24 és 36 hónappal az első módosított vizsgálatot követően. Az itt esetlegesen észlelt változások lehetnek azok a csomók, amelyek fibroadenomára, vagy összetett és csoportosított cisztákra utalnak. A rosszindulatú daganatok kockázata legfeljebb 2%.
  • 4. kategória:  Gyanús találatokat találtak, és biopszia ajánlott. A változások szilárd csomók lehetnek, jóindulatra utaló jellemzők nélkül. Ezt a kategóriát fel lehet osztani a következőkre is: 4A - alacsony gyanú; 4B - köztes gyanú, és 4C - mérsékelt gyanú. A rosszindulatú daganatok kockázata 3–94%, a vizsgálat megismétléséhez szükséges a diagnózis megerősítése.
  • 5. kategória:  Súlyos változásokat találtak, rosszindulatú gyanúval. Biopszia szükséges, ebben az esetben a csomó 95% -os eséllyel rosszindulatú lehet.
  • 6. kategória:  Megerősített emlőrák, kemoterápiás vagy műtéti kezelésre várva.

Az eredménytől függetlenül nagyon fontos, hogy a vizsgát mindig a kiíró orvos értékelje, mivel a diagnózis minden nő egészségi állapotától függően változhat.