Az őrült tehén betegség emberben, tudományosan Creutzfeldt-Jakob-kórként ismert, háromféle módon alakulhat ki: a szórványos forma, amely a leggyakoribb és ismeretlen okú, az örökletes, amely egy gén, és megszerezhető, amely szennyezett marhahús vagy átültetett szennyezett szövetek érintkezéséből vagy lenyeléséből eredhet.
Ezt a betegséget nem lehet gyógyítani, mert olyan prionok okozzák, amelyek kóros fehérjék, amelyek megtelepednek az agyban, és végleges elváltozások fokozatos kialakulásához vezetnek, ami a demenciában gyakori tüneteket okoz, amelyek például gondolkodás vagy beszéd nehézségeket jelentenek.
Bár a fertőzés formája előfordulhat a szennyezett hús elfogyasztása révén, vannak más okok is, amelyek a probléma okozói lehetnek, például:
- Szaruhártya vagy szennyezett bőrátültetés;
- Szennyezett eszközök használata műtéti eljárásokban;
- Az agyi elektródák nem megfelelő beültetése;
- Szennyezett növekedési hormonok injekciói.
Ezek a helyzetek azonban rendkívül ritkák, mert a modern technikák nagymértékben csökkentik a szennyezett szövetek vagy anyagok használatának kockázatát, nemcsak az őrült tehén betegség miatt, hanem más súlyos betegségek, például az AIDS vagy a tetanusz miatt is.
Vannak olyan feljegyzések is, akik megfertőződtek e betegségben, miután vértranszfúziót kaptak az 1980-as években, és ezért nem adhat vért minden olyan ember, aki életében valamikor kapott vért, mert fertőzött lehet annak ellenére, hogy soha nem mutattak ki tüneteket.
A fő tünetek és az azonosítás módja
Az egyik első tünet, amely ezzel a betegséggel jelentkezik, a memóriavesztés. Ezen túlmenően az is gyakori:
- Beszélési nehézség;
- Gondolkodási képesség elvesztése;
- Az összehangolt mozgások végrehajtásának képességének elvesztése;
- Nehézség járni;
- Állandó remegés;
- Homályos látás;
- Álmatlanság;
- A személyiség megváltozik.
Ezek a tünetek általában 6–12 évvel a szennyeződés után jelentkeznek, és nagyon gyakran tévesen demenciának tekintik őket. Nincsenek speciális tesztek, amelyek azonosíthatnák az őrült tehén betegségét, és a diagnózist a bemutatott tünetek alapján állapítják meg, különösen akkor, ha ugyanabban a régióban több gyanús eset fordul elő.
Ezenkívül más betegségek kizárása érdekében az orvos jelezheti az elektroencefalogram elvégzését és a cerebrospinalis folyadék elemzését. A diagnózis megerősítésének egyetlen módja az agy biopsziája vagy boncolása, azonban biopszia esetén ez egy olyan eljárás, amely veszélyt jelenthet a személyre, annak a régiónak köszönhetően, amelyből a mintát el kell távolítani, és fennáll annak a veszélye, hogy hamis negatív eredményt kap.
Lehetséges szövődmények
A betegség fejlődése gyors, mivel a tünetek megjelenése óta az ember 6 hónap és egy év közötti időszakban meghal. A betegség kialakulásával a tünetek súlyosbodnak, ami fokozatos kapacitásvesztéshez vezet, és szükség van arra, hogy az ember ágyhoz feküdjön, függjön az étkezéstől és a higiéniai ellátástól.
Bár ezek a szövődmények nem kerülhetők el, mivel nincs kezelés, ajánlott, hogy a beteget pszichiáter kísérje, mivel vannak olyan gyógymódok, amelyek késleltethetik a betegség kialakulását.